Megjelent a Vasárnapi füzetek második száma, amelyben Loyolai Szent Ignác imáival és írásaiból való idézetekkel találkozhatnak a zsibóiak, valamint László atya múlt vasárnapi beszédének egy részével. A füzet fedőlapján a zsibói római katolikus templom IHS jelvényű boltozati kazetta-festménye látható.
Mit jelent az “IHS” felirat templomunk mennyezetén?
Az idők folyamán sokan, sokfélén próbálták értelmezni:
Jesus hominum salvator (Jézus, az emberek megmentője),
Jesus homo sanctus (Jézus, a szent ember),
Jesus hostia sanctissima (Jézus, a legszentebb áldozat),
In hoc salus (Ebben van az üdvösség),
In hoc signo (E jelben győzni fogsz),
Jesus Heiland der Sünder (Jézus a bűnösök Üdvözítője),
A magyar népi megfejtésben: Isten Házába Siess, vagy Isten Halált Szenvedett.
A jezsuiták maguk is feloldották az IHS-t:
Iesus habemus socium (Jézus a mi társunk)
Iesus humilis societas (Jézus alázatos társasága).
Valójában Jézusnak görög írésjelekkel írt nevének első három betűje (H betű görögül E)
Kedves testvéreim!
Jézus emberileg nézve lehetetlent kér apostolaitól, akkor is, amikor a menybemenetele előtt rájuk bízta a világra szóló küldetést:
“Menjetek el az egész világra, tanítsatok minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Olyan dolgokat várt el tőlük, amire képtelenek voltak, vagy amire mi is képtelenek vagyunk. Vegyünk fontolóra néhány ilyen követelményt:
Békét kellene adnunk ennek a világnak, de hogyan, amikor mi magunk is annyi szorongást, nyugtalanságot hordozunk magunkban?
Reményt kellene adnunk ennek a világnak, de hogyan, amikor mi magunk is tele vagyunk kilátástalansággal, pesszimizmussal?
Világosságot kellene adnunk ennek a világnak, hiszen maga Jézus mondta, hogy mi vagyunk a világ világossága, de hogyan, amikor magunk is úgy érezzük, hogy sötétben tapogatózunk?
Testvéreim!
Kezdjük adni azt a keveset, amink van és a csoda megismétlődik!
Minél többet adunk, annál gazdagabbak leszünk, és annál több jut másoknak is. Van valami érthetetlen ebben az evangéliumi logikában: Adni azt, ami nincs, ami kevés, ami nem elég. De ha adjuk, megsokasodik. Minden kis erényünkre Jézus ráteszi a kezét, ráadja áldását és minden megsokasodik.
Ilyen egyszerű. De ez csak úgy megy, ha megtanulunk Jézussal együtt élni, benne feltétlenül hinni.
Kezdjük el adni azt, amink van, mert mindenkinek van valamije, amivel gazdagíthat másokat: egy biztató szó, egy mosoly, egy kézfogás, egy kis anyagi támogatás. A kereszténység az adás és az ajándékozás vallása, így éljük meg a szeretetet.
Testvéreim!
Mi mennyiben vagyunk ilyen keresztények?
(László atya beszéde - évközi 17. Vasárnap, 2009, július 26)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése