Idézetek:
Az virraszt Krisztusért,
aki finomultan érzékeny,
gerjedező és fogékony szellemű,
aki éber, eleven, gyors, serény
a keresésében és tiszteletében,
aki Őt kutatja mindenben,
ami történik és aki nem lenne meglepődve,
sem megrémülve vagy összetörve,
ha azt venné észre, hogy jön.
És az virraszt Krisztussal,
aki mialatt a jövőbe tekint,
visszanéz a múltba
és Megváltójának érette való nagy tetteit
nem szemléli a nélkül,
hogy ne gondolna rá, mit szenvedett érte.
Az virraszt Krisztussal,
aki Krisztus keresztjére és haláltusájára folytonosan gondol
és a maga személyében megújítja,
aki örömmel hordja a szomorúság köpenyét,
amelyet Krisztus hordott,
és hátrahagyott,
mikor az égbe szállt.
newman breviarium
...és:
Gyümölcstelen fa
Tanítván a jó és rossz fáról az Úr Jézus lehetetlennek mondja, hogy rossz fa jó gyümölcsöt teremjen. Változzék meg belül az ember, hogy tettei változhas-sanak! Nem terem jó gyümölcs, hanem csak a jó fán. Szíved változtasd, s tetteid megmásulnak! Irtsd ki bűnös vágyaid, ültess helyébe szeretetet! Mert hogy minden rossznak gyökere a vágyakozás (1Tim 6,9): úgy minden jóé a szeretet. Miért töprengnek magukban a népek, vagy miért vitáznak, hogy mi az a jó? Óh ha tudnád, mi a Jó! Amire vágyódol, nem valami jó, amire nem vágyol, az a jó. Ha testi egészséget kívánsz, akkor jó az; de ne véljed nagyon jónak azt, ami a gonosznak is megvan. Arany-ezüstre vágyol, nos, ezt is jónak mondom, de csak ha jóra fordítod. Ha pedig nem, -- rosszá válik. Épp ezért arany és ezüst a gonoszaknak rossz, a jóknak jó. Nem mivel a kincs teszi őket jókká, hanem már jókként találja ő-ket. S mivel jó gazdát talál, jó használatra térül. Tiszteletre vágyol, s jó is ez; de csak úgy, ha jól élsz vele. Mily sokaknak szolgált vesztükre a tisztelet! Mily soknak volt e tisztelet jótettek támasza!
Az ember mindent megszerezni vágyik, kivéve önmagát. Mind e javak tehát kétélűek. Magára vesse hát ki-ki a szemét, magában tanulja, vitassa, kutassa -- magát lelje föl. Ölje ki, ami benne szemet bánt; kívánja és ültesse, ápolja, ami tetszik. Mert ha üresnek találja magát a jobb javaktól, miért lesz mohó külső, kisebb javakra? Ugyan mit használ a teli kincses-láda, üres lélekkel? Javakat kívánsz, s javulni nem kívánsz? Nem látod, hogy pirulni kéne javaidon, ha házad teli velük, csak te vagy benne üres és rossz? Mid legyen rossz, mit akarnál rossznak? Mondd csak! Éppenséggel semmit! Rossznak sem feleségedet, sem fiadat, lányodat, sem szolgádat, szolgálódat, sem lakódat, sem köntösödet, még csizmádat sem szeretnéd -- s mégis oly életre, a rosszra vágyol! Könyörgök: becsüld többre életedet a csizmádnál! Mind, amit körül szemed lát, finom, szép, neked tetsző: csak te maradj silány és undok? Ha felelhetnének javaid, melyek dugig töltik a házad, amik birtokára vágytál, vesztüktől fáztál, ugye kiáltanának rád: ,,Ahogy követeled, hogy mi jók legyünk, úgy mi is elvárjuk, hogy jó gazdánk legyen!'' Néma szóval is fölszólalnak ellened a te Gazdádhoz: ,,Íme ennyi jót adtál ennek, és őmaga: gonosz. Mit ér neki, amit birtokol, mikor az nem övé, akitől mindezt bírja?''
Az az igazi jó, amit el nem veszíthetsz, ha nem akarod elveszteni. Elveszhet aranyad, bele nem egyeztél. Elmehet házad, becsületed, testi egészséged is -- de azt a jót, amivel te vagy igazán jó, aka-ratod ellenére se meg nem kapod, se el nem veszted. Milyen ez a jó? -- azt kérdem. -- A zsoltár int: ,,Emberfiak, meddig lesztek még kőszívűek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot (olyat ami bármikor cserbehagy)? Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatosan vezérli Szentjét!'' (Zsolt 4,3-4) Már meg is jött a Szent: Krisztus. Már megdicső-ült, föltámadt, égbe szállott, már világszerte hirdetik nevét. ,,Hát ti meddig maradtok kőszívűek?'' Három évig még várt a gazda, a terméketlen fa termést hoz-e. Mi marad hátra három év múlva más, mint a fej-sze? ,,Miért hajszoltok hazugságot?'' Még egyre csak hiú, haszontalan, egyre pompázó és tünékeny dolgokat; pedig Krisztus már megdicsőült -- s ti a semmit keresitek?! Így kiált az Igazság, és mégis vágyatok csak Hiúság? ,,Meddig maradtok kőszívűek?''
(Sz Ágoston: 72. beszéd)
A letöltéshez katt ide:
VF_10_2010.docamdg
