1705. november 11.-én, II. Rákóczi Ferenc serege súlyos vereséget szenvedett Zsibón. A csata emlékét a helyi hagyományok megörökítették és több csodálatos legendát fűztek hozzá, melyek a „Rákóczi-pénzről” vagy a „Rákóczi-lányáról” szólnak. De előszőr is, olvassuk el a történelmi bejegyzést:
„Nagy készület vala azonban mind Kolosváratt, a hová Rákóczit várják vala, mind kiváltképen Fejérváratt, mert szent-Márton napjára oda deputálták vala az országgyűlését, hogy ott a fejedelemségben beállitassék Rákóczi, s ugyanazon a napon verek meg Sibónál. Számtalan élést, lisztet, szénát, abrakot s egyéb minden kigondolható jóbol hordatván az ország lakosival Fejérvárra, söt Tokajból sok hordó drága jó borokot hozlanak vala be, azokot is mind Kolosvárra, Fejérvárra szálliták, s egynehány ágyukot is vittenek vala Fejérvárra. Mind azok a harcz után a német praedajára jutának, a jó édes tokai borokot a német generálok, officérek ivák meg.
Rákóczi penig a Karika utján, fen a szoros erdőben erős sánczot kezde ásatni, a föld népét mindenfelöl ráhajtván a sánczt ásni; egy franczia generális levén Rákóczi mellett, az igazgatja vala sánczkészületét. Ugyan olyan sánczot is épitettek vala , lövőszerszámokkal s hajdúsággal megrakván, ha a német armada arra jött volna, vehetett volna benne. De a német sem aluvék, mert noha maga generál Erbeville már öreg beteges ember volna, de generál Síik és Klöckesperg régi, tanult vitéz nagy elméjű generálok valának; kivált Klöckesperg annyi sok esztendőktől fogva Erdélyben lakván, az Erdélyben született hazafiainál jobban tudja mind az erdélyi familiákot mind a helyeket, s szüntelen jár vala kémjek a Rákóczi táborára, azoktól megérték, hogy a Karika útjára ne menjenek, mert erős sáncz vagyon ott. Kivált egy vén oláh kémjek vala, ravasz tanult paraszt ember, ez jovallá hogy Sibó felé fogjanak, ott jobban bejöhetnek Erdélyben (azt az oláhot a kuruczok azután megkapák s felakaszták). Azért a Karika útjáról lefordula az ármáda Sibó felé. Rákóczinak meghozván a portások, confundálódék, mert már késő vala Sibó felé olyan erős sánczot csináltatni mint a Karikán, mégis a mint lehete hamarjában, rá hajtván az embereket, ásának a mit ásának; de felére sem készülhető el; oda vontatá Karikáról a lövőszerszámokot, s a hajdúságot beléje álliták, a lovas hadak penig hátul a völgyben rendelt sergekben állottanak. Az ármáda penig vevén eszében mit akar hátok megett Károlyi, a mely sok száz szekerek vele valának, egynehány rendben állitá s sánczoltalá a maga háta megé, különben is sok öreg vastag fákot levágata , s úgy fortificálá a tábornak hátulját hogy még közel sem mehete Károlyi a lovas hadakkal. Igy elkészitvén magokot, a hegyre fel kezdenek menni a sánczra, magok előtt ágyukot vitetvén s azokkal szüntelen letelvén a kuruczok sánczára ; a granatérosok penig az ágyuk ulán elöl ménének , és sebcsen bányák a tüzes granátokot a hajdúságra. A kuruczok sánczából is erős tüzel ndának, mind az öreg lövöszerszámokból, mind az apróbb puskákból , el is hallanak a németek küzül mintegy háromszázan, de mihelt a sánczhoz közel jutának, generál Virmond leugrodván lováról, gyalog beugrók a sánczban, utána a granatérosok és a több muskolélyosok, és igy a sánczot megvevék, a hajdúság a sürű erdőben ide s tova elszalada azokon kívül kik ott elesének, a franczia generált elfogák, a lövöszerszámok egyéb tábori készülettel együtt a német kezében maradának. Forgács Simon, ki a lovas hadakkal a völgyben vala, hogy a sánczot megvevék, semmit nem emberkedék, hanem elszalada, a ráczok űzék egy darabig, le is vágának a lovas kuruczokban. Rákóczi a harcz napján csak közel, Csáki László házához Szurdokra ment vala ebédre, s mikor vigan laknának, hallják a nagy ágyuropogásokot, felkelnek asztaltól, oda nyargalnak a sibói sáncz felé, és hát már a német ármáda is általesett az ebéden; onnan a ló száját megfordítván, azon éczaka Szamosujvárhoz szaladnak. Már azelőtt egy héttel Rákóczi a maga társzekereit Szamosujvárhoz küldötte vala, tartván a ki tudjától, a futott hadak is oda gyülének, és ha bárcsak két regiment lovas német jött volna hevenyében utánok, mind Rákóczit mind szekereit elfoghatják vala. De a német had igen elfáradott vala, s sok élést találván a Rákóczi táborán, ott megnyugovék, magát s lovait jól tartá egynehány nap. Rákóczi a futott haddal Bethlenben mene onnan Viczében, ott is csak egy éjjel mulatván, gyalázatoson kimene Erdélyből s ide hagyá Erdélyt a jó fejedelem farkas kaszára...”
Nagyajtai Cserei Mihály „Históriá”-jából
(http://mek.oszk.hu/05600/05632/)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése