2009. július 26., vasárnap

Vasárnapi füzetek

.

Megjelent a zsibói plébánia szórólapja, "Vasárnapi füzetek" címmel. A szerkesztők azt tervezik, minden vasárnapi mise után újabb számmal térhetnek majd haza a hívek. A "Vasárnapi füzetek" rövid imákat és lelkigyakorlatos elmélkedéseket tartalmaznak, idézeteket a szentek írásaiból, valamint Vianney Szent János-ra és a papok évére utaló idézeteket, imákat. Az első szám tartalma:
.

"Tíz törvény a lelki nyugalom eléréséért"

1. Ma megkísérelem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem összes problémáját.

2. Ma igen nagy figyelmet fordítok a fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak… csak magamat.

3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem… nem csak a másvilági, hanem az e világi boldogságra is.

4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám: a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságaimhoz.

5. Ma tíz percet szánok az életemből egy jó olvasmányra: amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.

6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.

7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen: ha gondolatban sértődöttnek érezném magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.

8. Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. És két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.

9. Szilárdan hiszek – akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják – abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.

10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.
.

2009 a papok éve

A pap nem saját magáért pap, hiszen nem oldozhatja fel saját magát; és a szentségeket sem szolgáltatja ki saját magának. Nem önmagáért létezik, hanem teérted. Isten után, a pap a minden. Csak húsz évre hagyjatok egy közösséget pap nélkül, és az a közösség a tisztátalant fogja imádni. Ha a missziós Atya vagy én, a pap elmennénk innen, azt mondanátok: "Mire is járjunk a templomba? Hisz nincs is mise; a mi Urunk már nem is lakozik ott: hiszen otthon is imádkozhatunk." Amikor az ember ki akarja irtani a hitet, előszőr is a papot veszi célba, hiszen ahol nincs többé pap, ott nincs áldozás sem, és ahol már nem áldoznak, onnan kipusztul a hit.
Vianney Szent János,
‘Az Ars-i plébánia kis katekizmusa’

.

2009. július 13., hétfő

A zsibói Rákóczi-hegy legendája (1)

.

1705. november 11.-én, II. Rákóczi Ferenc serege súlyos vereséget szenvedett Zsibón. A csata emlékét a helyi hagyományok megörökítették és több csodálatos legendát fűztek hozzá, melyek a „Rákóczi-pénzről” vagy a „Rákóczi-lányáról” szólnak. De előszőr is, olvassuk el a történelmi bejegyzést:

„Nagy készület vala azonban mind Kolosváratt, a hová Rákóczit várják vala, mind kiváltképen Fejérváratt, mert szent-Márton napjára oda deputálták vala az országgyűlését, hogy ott a fejedelemségben beállitassék Rákóczi, s ugyanazon a napon verek meg Sibónál. Számtalan élést, lisztet, szénát, abrakot s egyéb minden kigondolható jóbol hordatván az ország lakosival Fejérvárra, söt Tokajból sok hordó drága jó borokot hozlanak vala be, azokot is mind Kolosvárra, Fejérvárra szálliták, s egynehány ágyukot is vittenek vala Fejérvárra. Mind azok a harcz után a német praedajára jutának, a jó édes tokai borokot a német generálok, officérek ivák meg.

Rákóczi penig a Karika utján, fen a szoros erdőben erős sánczot kezde ásatni, a föld népét mindenfelöl ráhajtván a sánczt ásni; egy franczia generális levén Rákóczi mellett, az igazgatja vala sánczkészületét. Ugyan olyan sánczot is épitettek vala , lövőszerszámokkal s hajdúsággal megrakván, ha a német armada arra jött volna, vehetett volna benne. De a német sem aluvék, mert noha maga generál Erbeville már öreg beteges ember volna, de generál Síik és Klöckesperg régi, tanult vitéz nagy elméjű generálok valának; kivált Klöckesperg annyi sok esztendőktől fogva Erdélyben lakván, az Erdélyben született hazafiainál jobban tudja mind az erdélyi familiákot mind a helyeket, s szüntelen jár vala kémjek a Rákóczi táborára, azoktól megérték, hogy a Karika útjára ne menjenek, mert erős sáncz vagyon ott. Kivált egy vén oláh kémjek vala, ravasz tanult paraszt ember, ez jovallá hogy Sibó felé fogjanak, ott jobban bejöhetnek Erdélyben (azt az oláhot a kuruczok azután megkapák s felakaszták). Azért a Karika útjáról lefordula az ármáda Sibó felé. Rákóczinak meghozván a portások, confundálódék, mert már késő vala Sibó felé olyan erős sánczot csináltatni mint a Karikán, mégis a mint lehete hamarjában, rá hajtván az embereket, ásának a mit ásának; de felére sem készülhető el; oda vontatá Karikáról a lövőszerszámokot, s a hajdúságot beléje álliták, a lovas hadak penig hátul a völgyben rendelt sergekben állottanak. Az ármáda penig vevén eszében mit akar hátok megett Károlyi, a mely sok száz szekerek vele valának, egynehány rendben állitá s sánczoltalá a maga háta megé, különben is sok öreg vastag fákot levágata , s úgy fortificálá a tábornak hátulját hogy még közel sem mehete Károlyi a lovas hadakkal. Igy elkészitvén magokot, a hegyre fel kezdenek menni a sánczra, magok előtt ágyukot vitetvén s azokkal szüntelen letelvén a kuruczok sánczára ; a granatérosok penig az ágyuk ulán elöl ménének , és sebcsen bányák a tüzes granátokot a hajdúságra. A kuruczok sánczából is erős tüzel ndának, mind az öreg lövöszerszámokból, mind az apróbb puskákból , el is hallanak a németek küzül mintegy háromszázan, de mihelt a sánczhoz közel jutának, generál Virmond leugrodván lováról, gyalog beugrók a sánczban, utána a granatérosok és a több muskolélyosok, és igy a sánczot megvevék, a hajdúság a sürű erdőben ide s tova elszalada azokon kívül kik ott elesének, a franczia generált elfogák, a lövöszerszámok egyéb tábori készülettel együtt a német kezében maradának. Forgács Simon, ki a lovas hadakkal a völgyben vala, hogy a sánczot megvevék, semmit nem emberkedék, hanem elszalada, a ráczok űzék egy darabig, le is vágának a lovas kuruczokban. Rákóczi a harcz napján csak közel, Csáki László házához Szurdokra ment vala ebédre, s mikor vigan laknának, hallják a nagy ágyuropogásokot, felkelnek asztaltól, oda nyargalnak a sibói sáncz felé, és hát már a német ármáda is általesett az ebéden; onnan a ló száját megfordítván, azon éczaka Szamosujvárhoz szaladnak. Már azelőtt egy héttel Rákóczi a maga társzekereit Szamosujvárhoz küldötte vala, tartván a ki tudjától, a futott hadak is oda gyülének, és ha bárcsak két regiment lovas német jött volna hevenyében utánok, mind Rákóczit mind szekereit elfoghatják vala. De a német had igen elfáradott vala, s sok élést találván a Rákóczi táborán, ott megnyugovék, magát s lovait jól tartá egynehány nap. Rákóczi a futott haddal Bethlenben mene onnan Viczében, ott is csak egy éjjel mulatván, gyalázatoson kimene Erdélyből s ide hagyá Erdélyt a jó fejedelem farkas kaszára...

Nagyajtai Cserei Mihály „Históriá”-jából
(http://mek.oszk.hu/05600/05632/)
.

2009. július 11., szombat

Benedekfalva

.
Zsibótól nem messze, a Cikói-szoros előtt álló, a Szamos bal partján fekvő település.
Nevét az oklevelek 1475-ben említették először Benedekfalva, Benedekfalwa néven.
A helyi szájhagyomány úgy tartja, hogy ide bencés szerzetesek telepedtek le még a tatárjárás előtt és a királyi parancs megengedte nekik, hogy a dézsaknai sót szállító tutajokat megvámolják. A kolostort valószínűleg Batu-kán seregei felégették.

Petri Mór nem adott hitelt a legendáknak:

Nevét némelyek állítása szerint a Benedekrendűektől vette, a kiknek konventjét itt a közelben, Köőd határán keresték. Az a konvent azonban, t. i. Szent Margit meszesi monostora, mint már előbb láttuk, nem itt állott s így a helység nevéről nem mondhatunk egyebet, csupán annyit, hogy az személynévi eredetű. Hihetőbb, hogy a község neve adott alkalmat arra a magyarázatra, mely a köődi romokkal a Benedekrendűek monostorát hozta kapcsolatba.
(http://mek.oszk.hu/04700/04750/html/208.html)
.

2009. július 8., szerda

Templomunk falfestményei (diafilm)

.


A zsibói római katolikus Nagyboldogasszony templom falfestményei (diavetítés)
(ro): Pictura murală din biserica romano-catolică „Adormirea Maicii Domnului din Jibou, Sălaj (diaporamă)
(en): The Mural Paintings of Saint Mary Catholic Church from Jibou (slideshow)
.

Katolikus életszabályok

.
foto: Grec Marin
  1. Ne legyen nap imádság nélkül, se vasárnap szentmise nélkül. Tudod, hogy gyarló vagy, ezért gyakran gyónjál és áldozzál!

  2. Soha ne szégyeld a hitedet! Isten és az egyház ügyeit védd mindig férfiasan. Egyházi adódat minden évben megfizesd!

  3. Légy mindig mérségletes és tiszta életű! A lelket-testet semmi úgy meg nem rontja, mint a bujaság vétke!

  4. Kötelességed mindig és mindenhol lelkiismeretesen teljesítsd! „Istenem, teérted”, így minden élethivatásban Istent szolgálod!

  5. Békülj ki a haragosoddal! Csak annyira vagy igazi katolikus, amennyiben gyakorlati ember szeretet lakik a szívedben.

  6. Soha ne feledd az Úr Jézus e szavait: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja!”

.

2009. július 7., kedd

Sík Sándor - Ments meg Uram!

.
foto: Grec Marin

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

- - - - - - Az Isten fiatal! (1940) c. kötetből

.

A napraforgó példája

.
foto: Györfi-Deák György


(részlet Böcskei László püspök úr záróbeszédéből)


...Egy gondolattal zárnám mondanivalómat:

Hogyha ilyen időben, ilyen tájban utazgattok, kimentek a mezőre, előfordulhat az, hogy egy napraforgó táblát találtok. És... amikor egy ilyen mellett áthaladtok, arra gondolok és gondolhatsz te is, hogy milyen csodálatos az a virág, az a növény, milyen szép, gyönyörű, milyen nagyszerű az a képessége, hogy mindig keresi a Napot, a napfényt és afelé fordul.

Képzeld el, hogy te is Isten egy ilyen csodálatos teremtménye vagy.

Jőjj rá, fogadd el, hogy Isten téged is kiválasztott és megadta neked a mai napon azt a képességet, hogy keresd az Ő fényét, utána fordulj. Rajtad múlik, hogy ezt megteszed és mindig a fényben vagy, vagy esetleg hátat fordítasz neki.

Így a fénynek a teremtménye vagy, kedves megbérmált fiatal, kedves megbérmált hívem.

foto: Grec Marin
.

2009. július 6., hétfő

Öröm

.
foto: Grec Marin

Kalkuttai Boldog Teréz anya verse
.
.
Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

.

2009. július 5., vasárnap

Bérmálás Zsibón

foto: Grec Marin

Július 5-én Böcskei László megyés püspök 8 fiatalnak – három leánynak és öt fiúnak – szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Zsibón. A szamosmenti kis város római-katolikus egyházközössége idén a Nagy Boldogasszony templom felszentelésének 123-ik évfordulóját fogja ünnepelni.

Zsibón már igen régen tartottak utoljára bérmálási szertartást, talán tíz évvel ezelőtt. Július 5-én, a plébánián, összegyűltek a bérmálkozók – 6 helybéli és 2 fiú a szilágyszentkirályi filiából – és lélegzetüket visszafogva várták Böcskei László megyés püspök megérkezését.

Ő excellenciáját és kíséretét a város határán fogadták Sárközi Pál alpolgármester, az RMDSz helyi szervezet elnöke, Tyepák László plébános és Györfi-Deák Erzsébet tanárnő.

Mire az elegáns püspöki autó és a kísérete berobogtak a plébánia udvarába, a templom előtt már nagy tömeg gyűlt össze. De először is, a főtisztelendő püspök úr az ifjú bérmálkozókkal kívánt találkozni, akikkel röviden beszélgetett e szentség jelentőségéről is. Közben megérkezett Costi-atya, zilahi plébános és Gábor-atya, szilágycsehi plébános is.

Miután a fiatalok átmentek a Isten házába és elfoglalták helyeiket az első padokban, Böcskei László püspök és kísérete ünnepélyesen bevonult a templomba, ahol zengő orgonaszó és lelkesen énekelő hívő közönség fogadta őket.

A fogadóbeszédeket Nagy Sándor (az egyházközösség részéről), majd Tyepák László plébános (magyarul és románul) intézték a Püspök Atyához és a jelenlévőkhöz.

A szentmise első része után, miután elolvasták az Evangélium Szent János könyvéből Húsvét vasárnap estéjéről szóló verssorokat, Tyepák László plébános bemutatta a bérmálkozókat. A püspök úr ama kérdésére, hogy tudják-e, mit művel a Szentlélek bennünk, a fiatalok egyhangúlag válaszolták:

A Szentlélek megerősít és megszentel minket, hogy hitünket állhatatosan megvalljuk és hogy hitünk szerint éljünk.

Tekintettel a két román anyanyelvű bérmálkozóra, rokonaikra és más, városbeli lakosok jelenlétére, a Főtisztelendő Atya románul is megismételte prédikációját, azután pedig az ifjak megújították a keresztségi ígéreteket: megfogadták, hogy ellene mondanak a gonosz cselekedetének és csábításainak és megvallották hitüket.

Böcskei László püspök úr imádkozott a mindenható Atyához, hogy árassza el jóságosan Szentlélekkel fogadott gyermekeit, azután kiterjesztette kezét és kérte Urunkat Istenünket, hogy küldje le rájuk a vigasztaló, bölcsességet és értelmet adó, a jótanács és erősség, az isteni tudomány és jámborság lelkét, és töltse meg őket az istenfélelem lelkével.

Következett a krizmával való megkenés pillanata, mellyel a Főtisztelendő Pásztorunk mindegyik bérmálkozó homlokára egy-egy keresztet rajzolt, a Szentlélek ajándékának jeléül. Mindegyik fiatal háta mögött ott volt a bérmaszülője, aki a jobb kezét a bérmálkozó vállára tette. A megkentek újonnan megígérték, hogy hűek lesznek hitükhöz.

Öten közülük kimentek az oltárhoz, felolvasták az egyetemes könyörgés egy-egy szakaszát, azután a püspök elé hozták a felajánláshoz szükséges adományokat: kenyeret, bort és vizet.

A mise végén két szép verset hallgathattunk meg, amit a bérmálkozók meglepetésnek szántak a Püspök Atya számára. Györfi Deák Géza kalkuttai Boldog Teréz anya néhány gondolatát (Öröm) tolmácsolta, majd Csobi Rita Sík Sándor lélekmelegítő soraival (Ments meg Uram!) és egy ünnepi virágcsokor átadásával búcsúztak.

Innen kezdve az áldozásig, minden az ismert rendben haladott. Áldozáskor, a frissen megbérmáltak jelentkeztek elsőknek, azután következtek a bérmaszülők, a szülők, majd a többi hívő.

A köszönetnyilvánítások és a hirdetések után a Főtisztelendő Atya megáldotta a közönséget és kivonult a templomból. A templomkertbe ment a papság többi tagjával és a megbérmáltakkal együtt, ahol több fényképet készítettek. Ugyanott, a szülők kaláccsal és üdítőitalokkal megterített asztalnál várták azokat, akik messziről jöttek az ünnepségre.

A napokig tartó esőzés és csúnya idő után, ezen az ünnepi napon a Mindenható meleg napfényt árasztott az ünneplő közönségre. Hálásan köszönjük Neki e szép nap makulátlan emlékét.

Hamarosan, augusztus 15-én, a hívők újból együtt örvendhetnek. Templomunk 123-ik felszentelési évfordulójára, Nagy Boldogasszony ünnepén, szeretettel várunk a búcsúra minden kedves hívet.


.

2009. július 2., csütörtök

Petri Mór a zsibói római-katolikusokról

.

[...]

A római katholikus templom 1886-ban épűlt. [Bunyitai: Sch. 348. l.] A zsibói plébánusról szó van már a tizenötödik században. 1460 január 2-dikán Zyboi plebanus Kozmát ügyvédjének vallja Jakcs Péter. [Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. 102. e. nr. 3.]

1781-ben alig volt több itt egy pár katholikus léleknél. [Szilágyi Ferencz: Cserey Heléna, id. br. Wesselényi Miklósné, a türelmi korszak vértanuja, 9. l.]

A gör. katholikusoknak is van templomuk (fából). [Sch. 1886. 163. lap.] 1733-ban Zsibóról (Dsibó) 14 oláh családot jegyeztek fel. [Tr.]

1750-ben (Zsibon) a gör. kath. lelkek száma 705, de a kik részén templomról, papról vagy kántorról nincs szó. [Tr. 1901. évi IX. szám, 285. l.]

A községben két elemi népiskola van: állami és római kath., az állami öt, a róm, kath. egytantermű. Az államit a községi iskola bevonásával 1895-ben szervezték, díszes új épületét 1899-ben emelték.

[...]

Egy 1847-diki névkönyv szerint a lakosok száma 909; r. kath. 18, gör. kath. 43, ág. hitv. evang. 1, evang. reform. 843 [Nagyv. Nvk. 1847. 109. l., egy másik névkönyv szerint csak 732], az 1848 és 49-diki kolera miatt apadóban van a lakosság, 1850-ben csak 636 evang. reform. lélek volt, 1859-ben már 862, 1864-ben 913, 1867-ben 942 s 1869-ben 987 az evang, reform. lelkek száma. Az 1870-diki népszámláláskor az összes lakosság 1524 lélek, evang. reform. 1151, róm. kath. 56, gör. katholikus oláh 271, unitárius 7, izr. 39. [Névk. ev. ref. 1879. 59. l.] 1890-ben 2279 lakosa van: nyelvre nézve magyar 1908, német 24, tót 2, oláh 326, horvát 2, egyéb nyelvű 17; vallásra nézve róm. kath. 207; gör. kath. 391, ágost. hitv. evang. 3, evang. reform. 1386, unit. 3, izr. 289. Házak száma 355.

Forrás:
Dr. Petri Mór - Szilágy vármegye monographiája, IV. kötet, Szilágy vármegye községeinek története. (L-Z)
http://mek.oszk.hu/04700/04750/html/548.html

.