E számunkban Prohászka O. szavait idéztük:
,,Békességet hagyok nektek, az én békémet adom nektek: nem mint a világ adja, adom én nektek. Ne háborodjék meg szívetek és ne féljen.'' Adott nekünk Jézus sokat: adott hitet s vértanúkat; adott szót, igét s apostolokat; adott bánatot s bűnbánókat; de a legjobb, hogy megnyugvást s békességet adott: békességet önmagunkban azáltal, hogy a testet a léleknek alárendelte, békességet Istennel s embertársainkkal azáltal, hogy igazságra s szeretetre tanított s abba be is vezet. E békességbôl való a vidámság s boldogság keservek közt is s a lélek egyensúlya a viharos életben. Jézus nagy súlyt fektet erre, s ezt örökségképp ránk hagyományozta. Arra kell iparkodnom, hogy e békességet soha el ne veszítsem, -- hogy ki legyen öntve lelkemre s úgy kísérjen mint egy néma dal. Szenvedni lehet, áldozatot hozni kell; de a békességet nem szabad elvesztenem! Zsoltárom el ne némulj, citerám szólj mindig!
(Prohászka: ÖM, 7:308; 47)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése